Az iskola megöli a kreativitást!!!

Ezt (sajnos) tudjuk Ken Robinsontól  (1. videó), Vekerdy Tamástól pedig tudjuk, hogy meg is betegít (2. videó) és tudom a sok anyukától, nagynénitől, nagymamától, ismerőstől, aki az utóbbi időben megtisztelt azzal, hogy elmesélte a saját, illetve gyermeke történetét.

Mindegyik történet hasonló, egyre több ilyen történetet hallok mostanság.

Tegnap azonban a saját bőrünkön is tapasztaltuk (sajnos nem először).

Hogy hogyan?

Elmesélem…

Botond csodálatosan rajzol. Hihetetlenül kreatív személyiség. Mindig készít valamit (mini kard, lego-társas, papír gördeszka-pálya, stb.), vagy hajtogat, barkácsol, vagy épp Stikbot-, és gyurmafilmeket forgat. Rajzszakkörre is jár, ahol mindig dicsérik. Az egyik legjobb rajzos az osztályban. Szerette a rajz órákat.

EDDIG!!!

Tegnap sírva jött haza. Amikor megkérdeztük, mi történt, zokogott. (Ami szokatlan Tőle!)

Csodálatos művét osztálytársai szájtátva nézték. Mindenki elismeréssel kérdezte: Boti, hogy csináltad? Nagyon jó!

A tanító néni viszont ennyivel elintézte: Nem ez volt a feladat! Javítsd át!

Botond a feladatot túlteljesítette! Sokkal szebbet, jobbat rajzolt, mint ami a feladat volt!!! Sajnos a pedagógus ezzel nem tudott mit kezdeni.

Ő nem annyira kreatív, mint a gyerekek.

Talán nem tudott mit kezdeni egy tehetséges, ám másképp gondolkodó (kreatív) gyermekkel. Nem tudom.

Azt azonban igen, hogy a gyermekemen (bízom benn, hogy nem örökre szóló) nagyon mély sebet ejtett!!!

Aki a csodálatos rajzát fájó szívvel átjavította.

Olyanra, ami a tanító néninek „megfelel”.

(Hát így halna meg a kreativitás… ha hagynánk…)

Mi azonban teljes mellszélességgel mellette állunk!!!

Nem hagyjuk, nem hagyhatjuk!!!

Lefekvéskor is, és a reggeli ébredéskor is ez volt a téma. Pedig már negyedik osztályos, mégis annyira mélyen érintette az eset. Az osztályban mindenki csodálja, hogy milyen szépen rajzol.

 A tanító néni ezt egy „tollvonással elintézte”.

Most itt tartunk: „Anya, nem érdekel, ha egyest kapok, legközelebb akkor sem fogom átjavítani a legjobb rajzomat!… Inkább kapjak egyest! ..és már a rajzórát sem szeretem…”

Nekem meg a szívem szakad meg…

… és próbálok segíteni, ahogy tudok!

♥

 Azt tapasztalom, hogy ilyen és ehhez hasonló problémák esetén sokat segít:

– a beszélgetés (ha kibeszélheti magából a sérelmét, és mi szülőként értő figyelemmel végighallgatjuk),

– különböző imaginációs technikák alkalmazása (erről később bővebben),

 – auratisztítás (Prána energiagyógyászattal),

– az ölelés (varázshatalma van!)

– ha mindezeket – akár együtt  – alkalmazva biztos érzelmi hátteret teremtünk számára.